„Nagykőrösi Ványi család” változatai közötti eltérés
Robi (vitalap | szerkesztései) a (→Történet: Egy kis formázás) |
Robi (vitalap | szerkesztései) (→Történet: Egy rövid idézet Arany János nagykőrösi éveiről) |
||
100. sor: | 100. sor: | ||
Később, 1798-ban Ványi Mátyás nagykőrösi lakos nemesi igazolási pört kezdett, de ez 1816-ban abbamaradt. Mátyás állítása szerint fent nevezett János az ő dédapja volt, nagyapja szintén János, apja pedig István. Mátyásnak volt egy János nevű fia, annak pedig egy Mária nevű lánya. Mária előbb Ns. Biki Farkas Sándornak, majd Ns. Csete Györgynek volt a felesége. | Később, 1798-ban Ványi Mátyás nagykőrösi lakos nemesi igazolási pört kezdett, de ez 1816-ban abbamaradt. Mátyás állítása szerint fent nevezett János az ő dédapja volt, nagyapja szintén János, apja pedig István. Mátyásnak volt egy János nevű fia, annak pedig egy Mária nevű lánya. Mária előbb Ns. Biki Farkas Sándornak, majd Ns. Csete Györgynek volt a felesége. | ||
+ | |||
+ | ''"Arany [János] '''1851/2'''-ben nem tanította a VII. osztályban a latint (21. 1), csak a magyart. Latint, görögöt Ács tanította a VII. osztálynak. Arany legelső óráját a VII. osztályban tartotta meg egy délelőtt. Nagy szélű puha fehér kalappal, akkor divatos, sárgának mondott, de inkább meghatározhatatlan színű őszi-téli nem hosszú kabátban s zöldes színű nadrágban jött, — nyakravaló nélkül, spanyol szakállal. Az osztály nagy figyelemmel várta és hallgatta, távozása után is mély csend volt pár perczig, azután pedig általános öröm nyilvánult. A nyakravaló-viselés kiment a divatból s talán csak a beteges Ványi Mihály és Galambi úr nem tette le."'' epa.oszk.hu/00000/00001/00042/pdf/ITK_00001_1898_01_116-121.pdf | ||
== Nagykőrös és vidéke hirdetési közlönye == | == Nagykőrös és vidéke hirdetési közlönye == |
A lap 2011. március 30., 17:42-kori változata
Ez a szócikk nem tartalmaz elegendő hivatkozást a forrásokra, amelyek alapján készült. Amennyiben az oldalon szereplő állítások forrása ismert, hozzáadhatod őket az oldhoz. Az esetleges kérdéseket a vitalapon lehet megbeszélni. (2010 Május) |
Feltevések szerint Nagykőrösre Vány illetve Bugyi pusztulása után kerültek Ványiak. A család legismertebb tagja Ványi István, aki 1690-ben nemesi címet nyert. Elképzelhető, hogy később innen kerültek Ványiak Ceglédre, és Kecskemétre, de egyelőre ez csak puszta feltételezés.
Tartalomjegyzék
Történet
1636. - "Ugyanakkor Vani Ferkétül, Sándor Istoktúl, Tóth Gergelytől 5 róka bőrt 5 ft. 50 d."[1]
1637. - "Hogy az magyar követek itt voltak egy róka bőrt vöttünk ajándékban Vani Ferkétől 1 ft. 14 d."[1]
1649. - "Váni Ferencz végett 2 ha tvanipiribéknek fizettünk 3 t."[1]
1650. - "Vani Ferencz elszaladásáért fizettünk, Nazur bék urunknak 55 t. Fizettünk Vani Ferencz mia Gyölcs vargának 7 t."[1]
"Anno 1651 die 26 Máj - Mi körösi főbíró Dúss János az én esktitt polgártársaimmal egyetemben városunk szükséges dolgainak végben való vitelére Kecskemét városából Szűcs Ambrust Zab Balást Czegléd városából Körösi Pétert és Balog Mihályt által szólitván egy városunkban lakozó Váni Zsuzsanna asszony ellen való tanúbizonyságok utján vallott dolgainak eligazi tására s egyszersmind igaz lélekesméretek szerént legelsőben is megponderálván azon Váni Zsuzska ellen szedett fas siokat annak mcgrevideálására Azért mi ez felül két városbeli megirt személyek kiváltképen Istenre és az szent igazságra nézvén mivel hogy azon Váni Suzsánnára olyatén tanúbizonyság a ki látott volna valami cselekedetlt egy sem találkozott s az ki azt vallotta volna hogy az Ádám Istókkal Boldizsár Istókkal és Tatár Mátéval sőt valami fajtalanságba foglalatoskodott volna Értvén igazságát ez mi mostam törvénytételünkkel bűnössé azon Váni Zsuzsannát nem tehetjük mert a lelkünk esméreti nem viszen reá"[1]
"Anno 1651 15 Jvnii Dús János uram föbiróságában [...] Én Én Kőrös városában lakozó Ádám István annorum 25, megesküvén igaz hitem után vallom hogy én a Váni Zsnzská tul tiszta és ártatlan személy vagyok soha nem is volt közöm vele Én Váni Zsuzsanna annorum 26 ugyanezen megirt bö csületes törvénytevő uraim előtt megesküvén igaz hitem után vallom hogy az Ádám Istóktól tiszta s ártatlan személy vagyok soha nem is közösködtem vele"[1]
1653. július 19. - Váni Zsuzsika, Szikszai Szabó János felesége[1]
1653. július 26. - "Körösi bíró ez czimeres levelemet látván, hagyom és parancsolom hogy ez megnevezett személyeket én hozzám mindjárt küldest küld fel Vani Zsuzskát és [többeket]"[1]
1656. - "Török Jánosnak Váni vargátul egy agarat vettem 2 t."[1]
1659-ben állítólag volt egy Ványi Ferenc nevű parasztember Nagykőrösön, de róla semmit nem tudok.
1661 körül - "Pap Mihálynak adtunk két szál deszkát 60 d. Ványi Varga Jánosnak adtunk egy szálat 35 d."[1]
1662. vagy 1663. - "Hirmondó Szente Gergelynek révpénzt adtam 6 d. Ványi Thamásnak is 4 d. Ismét harmadik hirmondónak is adtam 4 d."[1]
Szőrös András 1686. június 10-én kelt végrendeletében említi Ványi Jánost.
1680. augusztus 15-én zajlott a határnyomozás Kecskemét és Lajos(mizse) között a nagykőrösiek kérésére.
- Jogtalanul Lajosra nyomult kecskemétiek között van Ványi Gergely
- Az hatodik tanú a nemes Csatái, másképpen Nagy [Csathai aliter Nagy] János ugyanitt Kőrösön, 52 éves, eskü után vallotta; "nyaralókat tud és látott, azkiket körösiek bírtak," többek között Ványi Tamás
- Az kilencedik tanú Daróczi János ugyanitt Kőrösön a tekintetes és nagyságos Keglevich [Keglevich] Miklós úr jobbágya, 84 éves, eskü letétele után; "az kecskeméti Csirkátor Mihálytól és [az] körösi Ványi Gergelytől - aki elsőbben is az lajosi pusztát bírta - hallotta az Fajdos-hegyre az lajosi határt;"
- Az huszonötödik tanú Szőke [Széke], korábban Nagy János, ugyanitt [Kőrösön] az született nemes Semséi György úr jobbágya, kb. 38 éves, eskü után; "az kérdőpont szerint hallotta körösi emberektől, nevezet szerint néhai Ványi Tamás öregembertől, Urházi Jánostól és többektől is az lajosi határt hogyan terjed ki [extendáltatik];"
- Az harminchatodik tanú Könczöl Ferenc ugyanitt [Kőrösön] az született nemes Gőcze András jobbágya, 44 éves, az eskü után [vallotta]; "ezen tanú bizonyosan tudja azt is, hogy az nyaralóhelyeket - azkik az kérdőpontban fel vannak téve - az körösiek szabadosan bírták békességben, mivel ezen tanú Ványi Tamás körösi ember szolgája lévén, ő is az fejősteheneit mindazon nyaralón őrzötte, egy nyáron kb. 80 fejőstehén volt"
- Az negyvenharmadik tanú Dobó János, ugyanitt [Kőrösön] az főméltóságú grófúr, Gimesi Forgách Ádám úr jobbágya, 53 éves, "Az többi [kérdésre]: azhol néhai Ványi Tamás és Urházi nyaralója volt,
azt tudja, hogy bírták;"
1686-ban Szőrös András végrendeletében említi, hogy tartozik neki Ványi János összesen 5 arany, 4 garas, 21 tallérral.
A nagykőrösi Ványi család eddig első pontosabban ismert tagja Ványi István, aki 1690-ben I. Lipót királytól nemesi címet és címert kapott. Ezt november 13-án hirdették ki a Pest-Pilis-Solt vármegyei közgyűlésen. Istvánnal együtt felesége, Danóczy Erzsébet, gyermekei Gergely és Sára, valamint testvére János és annak felesége Bende Anna voltak az adományozottak. Az eredeti iratot az oklevéltárban 30/1265., a másolat a nemesi iratok között V. 19. jelzet alatt őrizték. Ezt a dokumentumot még nem ismerjük, de az Illésy gyűjtemény szerint az adományozottak között volt még István és János testvére, Gergely, valamint János és Anna fia János.
1694. - "Sacratissimae Caesareae Regiaeque Vestrae Majestatis humillimi ac perpetuo fidèles subditi Joannes Szabó, Joannes Beretvás, Stephanus Kovács, item Stephanus Sepsei, Stephanus Ványi, Andreas ..... Adamus Kandó, Joannes Kovács, Gregorius Kovács, Gregorius Ványi, .... Ványi, Gregorius Joo, Stephanus Berkes, Stephanus Buz, Stephanus item Köver et Michael Szivos nobiles, curiales domos in Kőrös habentes"[2]
1696. január 3-án egy tanuvallomás alkalmával István 35 évesnek vallotta magát. Ez alapján 1660. január 4. és 1661. január 3. között születhetett.
1705 szeptember 13-án Károlyi Sándor tábornagy más emberekkel együtt magához rendelte Ványi Istvánt. mivel II. Rákóczi Ferenc mellé állt, ezért 1705-ben elmenekült a városból. Veje, nemes Oláh János (aki valószínűleg lányának Sárának volt a férje) is vele tartott. Vagyonát a németek megsarcolták.
1708. március 13-án kelt Ványi István végrendelete.
Az 1715-ös összeírás Joannes Ványit említi.
"1722. No. 1. 383. A porciószedés ügyében vizsgálat folytattak le Nagykőrös mezővárosban Ramocsaházy László, Ramocsaházy István, Nyárády Zsigmond és a Gőcze família között gróf Koháry István országbíró 1722. május 2-án kelt mandátuma alapján. 1. Tudja-e, hallotta-e a tanú, hogy hány telekből állt Nagykőrös városában az a porció, melyet néhai Ramocsaházy László és István, úgy Nyárády Zsigmond elzálogosítottak a nemes Gőcze (Göcze) famíliának, hány gazda és zsellérember lakott a telkeken? [...] 5. Azt is vallja meg a tanú, a telkeken kik laknak mostanában?" [...] "Jeney (Jenej) István, kb. 49 éves, Kőrös mezőváros esküdtje vallja: [...] 5. Hasonlóan vall a következőképpen, kivéve, hogy tudniillik Köncöl (Könczöll) Ferenc fundusa felén most nemes Beretvás Jánosné lakik, a Molnár Jánosnak adott telken Molnár György malma van, a Ványi Istvánnak adott telket pedig (aki maradék nélkül meghalt) a felesége bírja, aki az irsai Váracskay (Várácskaj) Andráshoz ment férjhez, a telken lévő házban pedig Oláh György nevű ember lakik most."[3]
1724-ben már csak Gergely szerepelt a megyei nemesi összeírásban, ugyanebből az évből egy nemességvizsgálat is van a Pest megyei levéltárban.: 1724. No. 10. b 312. A helytartótanács utasítására PPS vármegye 1724. március 20-án elkészíttette a nemesek összeírását. A vizsgálat 1724. március 20-tól 1725. március 7-ig tartott. Pest-Pilis-Solt vármegye nemeseinek névsora:
96. Ványi, másként Kis Gergely bemutatta nemeslevelét, amit őse, Ványi István kapott I . Lipóttól Bécsben, 1690. június 8-án, és amit PPS vármegye Budán, 1690. november 10-én tartott gyűlésén hirdettek ki. [Vö. a kieg. 6. ponttal!]
6. Ványi György és János bemutatta nemeslevelét, amit Ványi (Vanyi) István és János kapott I . Lipóttól Bécsben, 1690. június 8-án. PPS vármegye Budán, 1690. november 13-án tartott gyűlésén kihirdetette Laczkovics István jegyző. [Vö. a 96. ponttal!]
1726 . október - Specificatio D. Nobilium In Kőrös et Kecskeméth Existentium. ... Georgius et Joannes Ványi ... Tjk. 1726. 1253-1254. - Sz. K. h. (lehet elírás is: Gergely/Gregorius illetve György/Georgius - a szerk.)[4]
"1731. szeptember 12-én, a PPS vármegyei Tetétlen pusztán Magócsy (Magócsy) Mihály rendes alispán megbízásából Gellért István szolgabíró és Halácsy Miklós esküdt ellenőrizték és bejárták a puszta határait és egyúttal tanúkihallgatást tartottak Beretvás István és a többi társbirtokos kérésére." [...] "Olasz (Olász) Jakab, 64 éves körösi lakos vallja: [...] 3. Hallott a budai Bali (Balj) Mihályról, aki a kuruc-járás után csakhamar meghalt, hogy a régi kút, mely most a nem rég Ónodi István által csinált kúttól 77 lépésnyire van, a határban lenne. Ezt akkor hallotta, Bali Mihálytól, mikor néhai Zsíros (Siros) Mihály, Beretvás János és Ványi (Vanyi) István a tetétleni határokat járta." [...] "Katona Gergely, 50 éves körösi lakos vallja: [...] 4. A kettős határt a Ceglédre vivő Vezsenyi út mellett mindig a Tetétlen és Törtel közti igaz határnak hallotta néhai Ványi Istvántól, és a „pásztorságban" is békességesen bírták mindkét részről." [...] "Milos Gergely, 70 éves körösi lakos vallja: 5. A Tetétlen és Kara közti határjárás során megállapított határról azt hallotta néhai Zsíros Mihálytól és Ványi Györgytől, hogy azok az igaz határok Tetétlen és Kara között. [...] 11. Néhai Zsíros Mihálytól hallotta, hogy a Kis-Kecskés-halom a határ, s azon belül a Tetétlen felé szántott földekről szedték a dézsmát Ványi urammal mint tetétleni földről. "[3]
1739-ben Kőrösön Pestisben elhunyt Ványiak: Ványi István (23, augusztus 25.), Ványi Ján(os) lánya (8, október 5) és fia (16, október 8).
Később, 1798-ban Ványi Mátyás nagykőrösi lakos nemesi igazolási pört kezdett, de ez 1816-ban abbamaradt. Mátyás állítása szerint fent nevezett János az ő dédapja volt, nagyapja szintén János, apja pedig István. Mátyásnak volt egy János nevű fia, annak pedig egy Mária nevű lánya. Mária előbb Ns. Biki Farkas Sándornak, majd Ns. Csete Györgynek volt a felesége.
"Arany [János] 1851/2-ben nem tanította a VII. osztályban a latint (21. 1), csak a magyart. Latint, görögöt Ács tanította a VII. osztálynak. Arany legelső óráját a VII. osztályban tartotta meg egy délelőtt. Nagy szélű puha fehér kalappal, akkor divatos, sárgának mondott, de inkább meghatározhatatlan színű őszi-téli nem hosszú kabátban s zöldes színű nadrágban jött, — nyakravaló nélkül, spanyol szakállal. Az osztály nagy figyelemmel várta és hallgatta, távozása után is mély csend volt pár perczig, azután pedig általános öröm nyilvánult. A nyakravaló-viselés kiment a divatból s talán csak a beteges Ványi Mihály és Galambi úr nem tette le." epa.oszk.hu/00000/00001/00042/pdf/ITK_00001_1898_01_116-121.pdf
Nagykőrös és vidéke hirdetési közlönye
A címben említet hetilapban találhatunk adatokat nagykőrösi Ványiakról, nem csak az anyakönyvi hírek között, hanem esetenként más jellegű hírekben is. Számait az Országos Széchenyi Könyvtár folyamatosan digitalizálja.
1911. október 22-én este fél 10-kor ismeretlen okból tűz ütött ki Ványi Ferencz II. ker. 316-os számú házánál, és az udvaron álló kocsiszín teljesen leégett.[5]
1911. november 2 és 9 között elhunyt Ványi Ferenc 22 éves református vallású nagykőrösi lakos[6]
1912. február 12 előtt házasságot kötöttek S. Hegedűs János és Ványi Zsuzsanna. Szintén ezen a héten született Ványi László (ref.), de sajnos a szülők nevét nem közlik.[7]
1912. július 18 előtti héten Ványi Sándor és neje megvették Tarkó István és társai csemői ingatlanát 600 koronáért. [8]
Névlista
Nagykőrösi Ványiak a 17-18. században:
Ványi Ferenc | 1636, 1637, 1649, 1650, (1659) | Varga, tímár vagy szűcs, valószínűleg megszökött Kőrösről |
Ványi Zsuzska | 1651, 1653 | Szikszai Szabó János felesége |
Ványi varga János | 1656, 1661 | 1656-ban csak mint Ványi varga |
Ványi János | 1686, 1690, 1694 | Ványi István testévre |
Ványi János | 1690 | Ványi János fia |
Ványi Tamás | 1663, 1680 | Volt 80 fejőstehene és nyaralója, 1680-ban már nem él. |
Ványi Gergely | 1680 | Biztos nem István fia, hiszen István 1660-ban született, valószínűleg István testvére. |
Ványi Gergely | 1690, 1694, 1724, 1726 | Ványi István fia |
Ványi Sára | 1690 | nemes Oláh János felesége |
Ványi István | 1690, 1694, 1696, 1705, 1708 | 1660-ban született 1705-ben elmenekült Kőrösről, valószínűleg 1708-ban halt meg |
Család
Vanyi | |||||||||||||||||||||||
Istvan | Janos | ||||||||||||||||||||||
Gergely | Sara | Janos | |||||||||||||||||||||
Ványi István
- 1690-ben címerlevelet kap.
- 1705-ben szeptember 15-én Károlyi Sándor Rákóczi főgenerálisa többekkel együtt magához rendeli a három város (Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd) kiürítésével kapcsolatban. A városok vezetősége nem volt hajlandó a kitelepülésre, Ványi István viszont elmenekült Nagykőrösről. 500 tallérját a református templom tornyába rejtette, de a város vezetősége tudott róla, és kiadta a labancoknak. Ez ügyben a pereskedés még évtizedek múlva is folyt.
- 1708-ban írja meg végrendeletét.
Ványi Ferenc
VÁNYI Ferenc, dr. (Nagykőrös, 1887. jan. 14. – Budapest, 1966. márc. 15.) Középiskolai tanár, szerkesztő. A kolozsvári egyetemen szerzett történelem-földrajz szakos diplomát (1919). Nagykőrösön kezdett tanítani, majd Szentendrére került (1910-1911). Innen Budapestre helyezték át, ahol a Baár-Madas leánylíceum tanára 1936-ig, majd igazgatója az államosításig (1943–1950). A Magyar irodalmi lexikon szerkesztője (1926). F.: Új magyar irodalmi lexikon; Dr. Gelencsér Gyula: Lexikonszerkesztőként is jeleskedett (Szentendre és Vidéke, 1997. márc. 15.) forrás: Szentendrei arcképcsarnok
Címer
Ványi István 1690-ben I. Leopold királytól kapta czímeres nemes levelét. [Collect. herald. nro.]
Czímere a paizs kék udvarában zöld halmon nyugvó arany koronán könyöklő vörös ruhás kar, arany markolatú kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronájából vörös ruhás, prém kalpagos magyar vitéz emelkedik ki, jobb kezében kivont kardot, bal kezében üstökénél fogva levágott törökfejet tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. [Adami, Scuta gentil. tomo XIV]
—Nagy Iván , Magyarország családai
Wappen: In B. auf gekr. gr. Hügel ein r. bekl. geb. Arm, einen Krummsäbel mit g. Parirstange in d. Faust haltend. - Kleinod: R. bekl. Mann mit g. Gürtel und Pelzkalpag sammt r. Sacke wachsend, in d. erhobenen Rechten einen Krummsäbel mit g. Parirstange, in d. seitwärts gestreckten Linken einen schnurrbärtigen, vom Rumpfe getrennten Türkenschädel beim Schopfe haltend. - Decken: bg. - rs. Adels- u. Wappenbrief v. König Leopold I., d. d. 1690 für Stefan Ványi.
—Siebmacher's Wappenbuch , Der Adel von Ungarn [Magyarország]
Források
- Török-magyarkori történelmi emlékek. Elsö osztály: Okmánytár
- Török-magyarkori állam-okmánytár, 1. kötet, Magyar Tudományos Akadémia. Történelmi Bizottság
- Gergely Balla, Károly Szabó, Sándor Szilágyi; Nagy-Kőrösi krónika: jegyzetekkel s oklevéltárral ellátva. Szilády Károly könyvnyomdája, 1856
- Kempelen Béla: Magyar nemes családok (Budapest, 1911)
- Kis (alias Ványi) Nemességvizsgálata 1724-bõl Pestm. lt.-ban. Vö. Kõsz. 179.
- Kőszeghi Sándor: Nemes családok Pest vármegyében (Budapest, 1899.)
- Fejezetek Pest Megye Történetéből I.
- Zounuk 20. (A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve. Szolnok, 2005) - ADATTÁR • Benedek Gyula: Határnyomozás Kecskemét és Lajos között a nagykőrösiek kérésére
- Borosy András, Kiss Anita, Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok III. 1717-1730 (PEST MEGYEI LEVÉLTÁRI FÜZETEK 35. Budapest, 2003)
- ↑ 1,00 1,01 1,02 1,03 1,04 1,05 1,06 1,07 1,08 1,09 1,10 Szilády Áron (1863). Okmánytár a hódoltság történetéhez Magyarországon: Nagykörös, Czegléd, Dömsöd, Szeged, Halas levéltáraiból. 1. http://books.google.com/books?id=wIBu_J848o0C.
- ↑ Szilády Áron és Szilády Sándor (1863). Okmánytár a hódoltság történetéhez Magyarországon: Nagykörös, Czegléd, Dömsöd, Szeged, Halas levéltáraiból. 2. Pest. http://books.google.com/books?id=bhA9AAAAIAAJ.
- ↑ 3,0 3,1 Borosy András, Szabó Attila (2000). Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok. III. 1721-1740. 32. Budapest. http://www.archivportal.arcanum.hu/kozos/.
- ↑ Iványosi-Szabó Tibor: A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei. 1712–1811. Forrásközlemények 2. Kecskemét, 1998. - Szövegközlés (77. oldal)
- ↑ Nagykőrös és vidéke hirdetési közlönye 1. évf. 35 sz. (1911. október 26.)
- ↑ Nagykőrös és vidéke hirdetési közlönye 1. évf. 37 sz. (1911. november 9.)
- ↑ Nagykőrös és vidéke hirdetési közlönye 2. évf. 5 sz. (1912. február 1.)
- ↑ Nagykőrös és vidéke hirdetési közlönye 2. évf. 29 sz. (1912. július 18.)