Ványi Mária

Származása

										8.
							4. Ványi Mihály
				2. Ványi János
										10.
							5.
	1. Ványi Mária (1824-1928)
							6.
				3. Dér Julianna
							7.

Emlékezete

Kilencven éves korában halt meg Ványi Mária. Ujsághordó asszony volt; hosszú évtizedeken keresztül télen-nyáron hordta a hírlapokat. Az évek és az újságok mindjobban vállaira nehezedtek, de ha valahol megkínálták valamivel és beszédbe elegyedtek vele, különös tűz gyulladt szemeiben s beszélni kezdett:

-- Bizony nyagyon nehéz az én életem... Hej pedig valamikor az én elődöm váltotta meg a várost a rabságtól...

Mindenki jót mosolygott a szegény öregasszony beszédjén, míg meghallotta egyszer Kaszap Gyula fővárosi tanár, aki otthon volt édesanyjánál látogatóban és ki nagy szeretettel foglalkozik régi nemességek kutatásával.

Kaszap Gyula utánanézett az öreg Ványi Mária beszédjének és a nemesi levéltárakban érdekes adatoknak jött nyomára. Megállapította a régi okmányokból, hogy egy Ványi István nevű egyén 1690-ben nemességet kapott Nagykőrösön és házasságra lépett Kiss Gergely Annával. Volt egy kis szőlője, melyben 7-8 karikafa (hordó) bora termett és a bor árából és a feleségével kapott 60 tallérból elkezdett sertéssel, majd marhával kereskedni és gazdag ember lett belőle. Közben a nagy földesúri váltságok és adók közepette egyszer nagyon megszorult a város s Ványi István segítette ki mintegy 400 tallérral, mely abban az időben igen nagy összeget képviselt.

Későbbi okmányokból kitűnik, hogy az adosságot a város úgy törlesztette vissza Ványi István leányának részint pénzben, részint a város mészárszékéből húsban; részben pedig a tartozás egy részét Széll Mihályné a jóemlék okáért elengedte.

Ványi István családja kihalt, 1800 körül azonban előálltak az oldalági Ványiak és a nemességi oklevelet Nyári Mihály akkori főbírótól egy körmöci arany őrzési díjért megszerezték; a megyének azonban tudomására jutott, hogy nem egyenes leszármazottak és nagy nemességi pör lett a dolog vége, melyet a Ványiak elvesztettek. Ezeknek a nemességükért pörösködő Ványiaknak leánya volt az öreg újságárusasszony.

Kaszap Gyula tanár lépéseket tett, hogy ezen az alapon valami kegydíjat eszközöl ki az élet terhe alatt roskadó Ványi Máriának, akinek mégis csak elődje volt az a Ványi István, aki kölcsönével ezelőtt kétszázegynéhány esztendővel ki tudja milyen kellemetlen helyzetből mentette ki a várost; az öreg újsághordóasszony azonban nem várta meg a kegydíjat, a mult héten csendesen elhúnyt...

—Kis Újság, 1928. február 14.