Ványi Mária - Laptörténet

Robi: Link to the Englis page

2019-01-01T10:38:06Z

Link to the Englis page

← Régebbi változat		A lap 2019. január 1., 10:38-kori változata
33. sor:		33. sor:
	* József (1816. március 6.)		* József (1816. március 6.)
	* Ferenc (1819. júlus 26.)		* Ferenc (1819. júlus 26.)

			[[en:Mária Ványi]]

Robi, 2018. december 31., 09:17-n

2018-12-31T09:17:22Z

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 = Emlékezete =
@@ 42. sor: / 17. sor: @@
 Kaszap Gyula tanár lépéseket tett, hogy ezen az alapon valami kegydíjat eszközöl ki az élet terhe alatt roskadó Ványi Máriának, akinek mégis csak elődje volt az a Ványi István, aki kölcsönével ezelőtt kétszázegynéhány esztendővel ki tudja milyen kellemetlen helyzetből mentette ki a várost; az öreg újsághordóasszony azonban nem várta meg a kegydíjat, a mult héten csendesen elhúnyt...
 |Kis Újság, 1928. február 14.}}

Robi: Leszármazás

2018-12-30T21:50:34Z

Leszármazás

← Régebbi változat		A lap 2018. december 30., 21:50-kori változata
1. sor:		1. sor:
			= Származása =

			{{ahnentafel-compact4
			\|style=font-size: 90%; line-height: 110%;
			\|border=1
			\|boxstyle=padding-top: 0; padding-bottom: 0;
			\|boxstyle_1=background-color: #fcc;
			\|boxstyle_2=background-color: #fb9;
			\|boxstyle_3=background-color: #ffc;
			\|boxstyle_4=background-color: #bfc;
			\|1= 1. Ványi Mária (1824-1928)
			\|2= 2. Ványi János
			\|3= 3. Dér Julianna
			\|4= 4. Ványi Mihály
			\|5= 5.
			\|6= 6.
			\|7= 7.
			\|8= 8.
			\|9=
			\|10= 10.
			\|11=
			\|12=
			\|13=
			\|14=
			\|15=
			}}

	= Emlékezete =		= Emlékezete =
	{{Quote\|		{{Quote\|

Robi: Új oldal, tartalma: „= Emlékezete = {{Quote| Kilencven éves korában halt meg Ványi Mária. Ujsághordó asszony volt; hosszú évtizedeken keresztül télen-nyáron hordta a hírlapokat…”

2018-12-30T17:17:34Z

Új oldal, tartalma: „= Emlékezete = {{Quote| Kilencven éves korában halt meg Ványi Mária. Ujsághordó asszony volt; hosszú évtizedeken keresztül télen-nyáron hordta a hírlapokat…”

Új lap

= Emlékezete =
{{Quote|
Kilencven éves korában halt meg Ványi Mária. Ujsághordó asszony volt; hosszú évtizedeken keresztül télen-nyáron hordta a hírlapokat. Az évek és az újságok mindjobban vállaira nehezedtek, de ha valahol megkínálták valamivel és beszédbe elegyedtek vele, különös tűz gyulladt szemeiben s beszélni kezdett:

-- Bizony nyagyon nehéz az én életem... Hej pedig valamikor az én elődöm váltotta meg a várost a rabságtól...

Mindenki jót mosolygott a szegény öregasszony beszédjén, míg meghallotta egyszer Kaszap Gyula fővárosi tanár, aki otthon volt édesanyjánál látogatóban és ki nagy szeretettel foglalkozik régi nemességek kutatásával.

Kaszap Gyula utánanézett az öreg Ványi Mária beszédjének és a nemesi levéltárakban érdekes adatoknak jött nyomára. Megállapította a régi okmányokból, hogy egy Ványi István nevű egyén 1690-ben nemességet kapott Nagykőrösön és házasságra lépett Kiss Gergely Annával. Volt egy kis szőlője, melyben 7-8 karikafa (hordó) bora termett és a bor árából és a feleségével kapott 60 tallérból elkezdett sertéssel, majd marhával kereskedni és gazdag ember lett belőle. Közben a nagy földesúri váltságok és adók közepette egyszer nagyon megszorult a város s Ványi István segítette ki mintegy 400 tallérral, mely abban az időben igen nagy összeget képviselt.

Későbbi okmányokból kitűnik, hogy az adosságot a város úgy törlesztette vissza Ványi István leányának részint pénzben, részint a város mészárszékéből húsban; részben pedig a tartozás egy részét Széll Mihályné a jóemlék okáért elengedte.

Ványi István családja kihalt, 1800 körül azonban előálltak az oldalági Ványiak és a nemességi oklevelet Nyári Mihály akkori főbírótól egy körmöci arany őrzési díjért megszerezték; a megyének azonban tudomására jutott, hogy nem egyenes leszármazottak és nagy nemességi pör lett a dolog vége, melyet a Ványiak elvesztettek. Ezeknek a nemességükért pörösködő Ványiaknak leánya volt az öreg újságárusasszony.

Kaszap Gyula tanár lépéseket tett, hogy ezen az alapon valami kegydíjat eszközöl ki az élet terhe alatt roskadó Ványi Máriának, akinek mégis csak elődje volt az a Ványi István, aki kölcsönével ezelőtt kétszázegynéhány esztendővel ki tudja milyen kellemetlen helyzetből mentette ki a várost; az öreg újsághordóasszony azonban nem várta meg a kegydíjat, a mult héten csendesen elhúnyt...
|Kis Újság, 1928. február 14.}}