Fülesd

Fülesd egy párszáz fős lakosú község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében

Családtörténeti hivatkozások

A reformáció előtt r. kath. filia volt s Kölcséhez tartozott, s a Beregből átjött reformáció is onnan hódította meg; ennélfogva Kölcsével mint anyaegyházával eleitől fogva 1824-ig a beregi egyházmegyéhez tartozott. Mint kisebb leányegyházban csak egy fatemplom vala, papja és tanítója Kölcsében lakott. 1752-ben anyaegyházzá lett s papot hivott, ki az iskolát is tanította. 1816-ban a tanitói hivatal a lelkészitől elválasztatott. A beregi egyházmegye jegyzőkönyvei már 1606-ban emlitik e leányegyházat; de csak egyes házassági és válópereket jegyeznek fel belőle 1681-ig. Élete 1752—1820-ig nem egyéb folytonos rendetlenség, botrány és zavarnál. A népesség csekély s a fizetés is kevés lévén, leginkább csak olyan papokat kaphatott, a kik majd mindig kereset alatt állottak s rosz példáik által a rakoncátlanságra hajlandó népet még inkább rontották, e század közepete táján azonban kedvezőbbé kezdtek alakulni a viszonyok Fülesden.

—Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_SZSZ_HELYRITK_1878_Szatm_reform_ehm_tort/

Lelkészek

1. 1752—64. Csemeczky Ferenc, kinek hivataloskodása alatt még csend és béke van; az egyház őt, és ő az egyházat dicséri; az egyh. épületek jó karban vannak.
2. 1764. Rinót Pál, ki ellen diákok tesznek panaszt, minek következtében megfeddetik. 1778-ban a fornosiákkal van bajuk a fülesdieknek, kik talán papért fáradtak oda s a fülesdiek pedig nem bocsáták. Ugyanakkor templomszék-per is támad.
3. 1779—80. Zilahi András, kivel nem a legjobb békességben él a nép. Az 1780. márc. 1 gulácsi gyűlésen 4 frtot fizet Fülesd a gulácsiaknak.
4. 1750—82. Csemeczky Ferenc. Alatta ismét csend ós béke van; mind őt, mind családját szeretik hallgatói.
5. 1782—85. Vámosi István, kit már Fülesdnek csak egy része kedvel; panaszolják ellene, hogy 3 hétig egy folytában csak vasárnap liarangoztatott. Az 1784. szept. 20. tartott vizsgálat szerint Német Lászlóné lánya segélyével hajánál fogva húzta ki a templomszékhői Balla Gábornét.
6. 1786. Csepelyi Mihály Dolháról, kit szeretnek, de a ki mégis menne onnan; mert országútban lakván, ismerősei kipusztítják.
7. 1787—91. Komáromi János. Előbb csend, s az 1791. márc. 22. e.-m. gyűlésen a templomszék-per is befejeztetik; a megsértettek számára a segédgondnok útján szerez a vármegyénél elégtételt a traktus; de már ugyanez év ápril 13-ikán K. J.-tól az engedetlenség miatt megfosztja Fülesdet az egyházmegye, s
8. Győry Istvánt rendeli oda, mely miatt máj. 16. fenyegető levelet intéznek az espereshez. 1792—94. máinem rendes papot, hanem csak egy lévitát ad Fiilesdre a beregi traktus, nevezetesen
9. Czeglédy Mihályt, ki botrányt botrányra halmoz; Baka Józseffel különösen botrányos ügye van, kit a vármegyére ad fel a traktus. Szívesen elmozdítaná Czeglédyt is, de nem kap embert Fülesdre. 1794-ben mégis vállalkozik
10. Csengeri Pál rendes pap, kit 1795-ben marasztanak; de nem akar maradni.
11. 1795—99. Várady István, ki az egyházra, az egyház meg ő reá panaszol, hogy 3 könyörgése van csak és szóhordó stb. Vámosi István özvegye leik. fizetési hátralékok miatt panaszol, de az alispánhoz útasitja a traktus; Nagy József pedig templomszék-pert indit.
12. 1799—1803-ig Galgóczy László. Alatta 1801-ig a csend helyreállt s a szatmári traktus kezdeményezése folytán, 1790-ben az illetéktelen Czeglédy által keresztelt gyermekeket, az LVIII. kánonra támaszkodva Kacsóh Lajos és Átányi István által a beregi egyházmegye újra keresztelteti. — 1801-ben ismét megújul a rendetlenség; gondnok nem levén, a vizitáció azzá teszi Jakab Györgyöt. Ugyanekkor a templomszékper is megújul. 1802-ben a gondnok azt panaszolja, hogy a nagy rendetlenség miatt nem képes folytatni hivatalát: a traktus Isaák Gáspár főszolgabíró s Kacsóh Lajos e.-m. ülnököt küldi ki rendet csinálni. 1803-ban G. L. szabadulni akar; mert sem a templomban, sem azon kivül nincs békesség s elmegy Mátyusbá.
13. 1803—1806. Vásárhelyi Sándor, kit kiválólag mint tanitót szeretnek; alatta csend. Fizetésével mindazáltal sokan hátralékban vannak, melynek behajtására Isaák G. főszolgabírót kéri fel a beregi traktus.
14. 1806. Izsó István, ki előbb t.-vidi pap volt s Fülesden meghalt.
15. 1807—1808. Balajthy Mihály. Panaszolnak ellene, hogy nem tanit. A vizitáció vallástalanok s erkölcsteleneknek nevezi Jakab Istvánt, Varró Józsefet és Vasvári Józsefet.
16. 1808—11. Szentes Áron. 1809-ben azt mondja róla a vizitáció, hogy a zavaros Fülesdet új rendes Fülesddé teremtette; de már 1810-ben panaszolnak ellene, hogy nem tanit. 1811-ben a régi vékát el akarják vágni. Ugyanekkor az egyházmegye Karmacsi Zsigmond gondnokot, Szabó József, Tóth György presbitereket s az egyházfit elmozdítja hivatalukból; Szentes Á. ellen pedig keresetet indit, mert az e.-m. jegyzőkönyvből egy lapot, — mely kedvezőtlen Ítéletet tartalmazott ellene,—kivágott.
17. 1812. Deme Pál.
18. 1813. Jánky Zsigmond, ki szintén panaszol hallgatói ellen.
19. 1814—32. ismét Deme Pál, kinek fizetését több izben meg akarták csonkítani, hogy abból tanítót tarthassanak; mind ennek dacára alatta mégis eddig nem élvezett csend állott he Fülesden, mit 28 éves ott lakása is bizonyít. Meghalt ugyanott 1832. jún. 31.
20. 1832-ben Béres Mihály.
21. 1832—39. Beregszászi Nagy József, ki innen Mándra ment, s mint györgyteleki lelkész halt meg.
22. 1839—59. Kalmár Antal, ki szintén itt halt meg jan. 7.
23. 1859—71. Bartha Mór, ki innen Sályiba ment s ugyanonnan jött helyette
24. Zámbory Sándor, ki 1871. nov. 7. meghalt.
25. 1872 óta Filep István.